Eve Ensler: A Vagina Monológok

/részletek/

Az én dühös vaginám

A vaginám dühös. Nagyon berágott. A vaginám mérges, és beszélni akar. Muszáj beszélnie erről a szarságról…, és veletek akar beszélni. Tudjátok, mi a pálya, ugye? Egy csomó ember egyfolytában azon töri a fejét, hogy újabb kinzásokat találjon ki az én szegény, szerencsétlen, gyengéd és szerelmetes vaginám számára. Azzal töltik a napjaikat, hogy mindenféle beteg ötleteket dolgoznak ki, amivel tönkretehetik az én kis puncimat. Kibaszott vaginaszomoritók!
Mindenféle szarokat próbálnak belénk tömködni, feldugdosni, öblögetni. Az én vaginámat nem lehet elkergetni ilyesmivel. Berágott, és itt marad, világos? A tampon, például – mi a franc az a tampon? Egy száraz, baszott vattacsomó -, dugja fel magának, aki kitalálta! Miért nem birnak kitalálni valami ügyességet, hogy ne dörzsöljön az a rohadt tampon? Meglátja a vaginám, és rögtön besokkol.
……….
Ne akarjatok nekem földugni semmit. Ne dugdossatok és ne öblögessetek! A vaginámat nem kell illatosra mosdatni. Igy is jó szaga van. Nem rózsaszirom illata. Nem kell folyton púderezni! Nehogy bevedd, ha egy pasas azzal főz, hogy olyan illata van, mint a rózsa szirmának – a puncinak legyen punciszaga! Állandóan ezt csinálják, próbálják öblögetni, hogy illatozzon, mint valami vécéfrissitő, vagy virágágyás. Azok a hülye tusfürdő illatok – havasi gyopár, erdei gyümölcs, akácméz. Én nem akarom, hogy a puncimnak olyan szaga legyen, mint a havasi gyopárnak. Megsütik a halat, aztán még lemossák, merthogy halize van. Hát ne lopják ki a halból a hal izt! Azt akarom érezni, azért rendeltem halat!
……….

Mert szerette nézni

Hogyan szerettem meg a vaginámat? Szokatlan, zavarba ejtő történet. Tudom, hogy egy kádban kellett volna megtörténnie, drága holttengeri fürdősó illata és kellemes zene élvezete közben, saját magammal játszadozva. Mindannyian ismerjük ezt a lemezt. A vagina gyönyörű. A nők hamis öngyűlölete abból fakad, hogy elhiszik a férfikultúra propagandaszövegét, elfogadják az elnyomást és a rájuk osztott kisebbrendűség szerepét. Lázadjunk fel ez ellen asszonyok! Világ Vaginái, Egyesüljetek! Kívülről tudom az egészet.
………..
És akkor találkoztam Bobbal. Bob hétköznapi ember volt, sovány és magas és jellegtelen és szürke, mint a ruhái. Nem szerette a fűszeres ételeket és a diszkó zenét. Nem izgatta a szexi fehérnemű. Nyáron az árnyékba húzódott. Nem beszélt az érzéseiről. Nem voltak problémái és nem képviselt ügyeket, még csak alkoholista sem volt. Nem volt igazán humoros vagy ékesszóló, vagy titokzatos. Nem volt goromba, sem visszautasító. Nem volt magába forduló, se feltűnő. Nem vezetett gyorsan. Nem lehetett felvágni rá. Nem nagyon kedveltem Bobot. Talán meg sem ismerkedtünk volna, ha nem veszi fel az aprópénzt, amit leejtettem. Amikor visszaadta, a keze véletlenül a kezemhez ért, és akkor történt valami közöttünk. Lefeküdtem vele. És megesett a csoda.

Hmmmm…. Aki a többire is kiváncsi, olvassa el a könyvet. Nekem egy délután elég volt rá. És nem bántam meg