Leadminisztráltam négy napot. Mindkettőnkét. Képtelenség, hogy akár csak egy napot is elcsúszva egymástól függetlenül vezessük. Vagy ő csinálja mindkettőnkét, vagy én. Vagyén.

Több órámat vette el. Közben négyszer kértem meg embereket, hogy menjenek ki a szobából és maguk után húzzák be az ajtót. Nem szoktam ilyet tenni. Soha.

Közben ötször éreztem azt, hogy teljesen szétcsúsztam, minden fonalat elvesztettem és a fejemre omlik a világ.

Kisgyermekek kedves kacagása hallatszott néha. Én azt éreztem, még egy hang és kimegyek, és megfojtok valakit.

Most lefekszem. És ha csak reggel ébredek fel, az se érdekel már.

Majdnem mást mondtam.

Holnap annyi van, hogy nem fogjuk tudni beletuszakolni a rubrikázott időbe. Elegem van.