nincs annál jobb érzés, mint teljes békével gondolni az egész múltamra, megbocsájtva magamnak és mindenkinek, nem sajnálva semmit, amit megtettem és nem bánkódni azon, amit nem tettem meg.

pedig ezért nem „dolgoztam” semmit. úgyis utálom ezt a „dolgozni kell rajta” kifejezést …
én csak ültem évekig, olvastam a buddhizmust, az evangéliumokat és gondolkoztam.
úgy vélem, hogy ezt a békét az Istentől kegyelemként kaptam.

régen sokáig az volt a véleményem sok mindenről, sok mindenkiről és főleg magamról, hogy bizonyos dolgokra nincs bocsánat.
de van.