Balgaváry Malvínia olvasgatott. És próbálta követni a történteket. De butuska nő lévén nem igazán tudta.

Férfiak, nők, egyik többet ér, másik kevesebbet? Hát …. nehéz kérdések ezek. Malvínia a saját vélemény alkotáshoz nem értett. Egyszerű lélek volt, két lábbal a földön.

Amikor boldogságos ifjúkorában véradó volt, az egészségi állapota mellett leginkább a vércsoportja számított. Azt mintha a ‘vámpírok’ lényegtelennek találták volna, hogy csecsemőkorában rózsaszín vagy kék rugdalózót viselt. Ezért már akkor is úgy vélte, hogy mindenki vére egyformán piros.

Eszébe jutott kedvenc könyve, a Védett férfiak. Ha ő lenne az államelnök, Utópixiában kötelező olvasmánnyá tenné. Főleg a nőknek. És félévente továbbképzések lennének belőle.
Talán akkor a nők, az összes nagymellényű, elgondolkoznának azon, hogy milyen iszonyat is lenne egy férfiak nélküli világban élni ….

A férfiak néha hajlamosak humorosan istennek, félistennek, tökéletesnek mondani magukat a nők előtt. Bár kevés arra az esély, hogy ezt magukban teljesen komolyan gondolják. Mert annál sokkal értelmesebbek.

De ha mégis így gondolnák, akkor is imádnivalóak. Szerencsére.