Virágom, szeretlek
Hogy magyarázzam meg érthetően, hogy mit jelent a Katalin nap sok éve az életemben? Noha soha nem volt Katalin a családban. Tegnap este megpróbáltam annak az embernek interpretálni, aki az egyik azok közül, akik legközelebb állnak hozzám. És neki sem tudtam érthetően. Annyi ment át, hogy ‘rideg’. És hogy nem érti, hogy miért épp ez ‘rideg’. Nem baj. Nem kell tudni mindent elmondani. Van, ami nem megy. Van, aminek akkora az érzelmi töltése bennem, hogy szavakban nem kifejezhető, már régen nem is próbálkozok ezt megtenni. És aminek a summázata tegnap este is csak ennyi volt:
^^
Pedig olyan ereje van, hogyha kimondanám, tán még a világot is szét tudnám robbantani vele. ‘Szeretem a gyerekemet’. Ez nekem sokkal ridegebb. És még az értelmét sem látom, hogy kimondjam. Vagy leírjam. Mert olyan természetes, mint ahogy lélegzetet veszek.
Harmincegy éve, Katalin napkor fogant. Számomra azóta létezik, mint önálló, szuverén emberi lény. És nem az a lényeg, hogy mikor haladt át a szülőcsatornán.
Nem baj. Egy valaki van, aki érti. És tudja. Ma megint Katalin nap van. Éjfél után azt mondtam:
– Isten éltessen!!
– 25. van? Kösziiiiiiii ^^!
Virágom.
A kép természetesen megint egy napraforgó lesz ^^