Meglepő, amikor fogják magukat a „dolgok” és önálló életre kelnek. Átveszik az uralmat az ember felett, teszik a feladatukat, ahogy jónak látják. Ebből valami hihetetlen természetes történés kerekedhet ki. Az ember csak áll és néz, hogy most mi is van? Bár a történés közben még ezt sem veszi észre. Illetve, ha észre is veszi, csak úgy a lelki szeme sarkából, mintegy mellékesen. Mert a „dolgok” átveszik az uralmat teljesen. És az ember is teszi, amit az ösztöne diktál, szinte gondolkodás nélkül. Mert a „dolgok” úgyis okosabbak nálunk. Hagyni kell, hadd vezéreljenek. Épp csak annyi tudatosság kell az agyba, hogy az ember ne álljon ellen a „dolgok” akaratának.

Amikor az ember ezt hagyja … nos, akkor elmúlik a napok óta tartó feszültség és szorongás. Helyébe lép az adrenalin szint emelkedése, épp csak annyira, hogy az ember teste a gátlásoktól megszabadulva éljen és élvezzen. A keze úgy mozdul, ahogy az ősi ösztön diktálja. Az agya is. Egy féltudatos – jó értelemben vett – ösztönlény, tele vággyal, érzelemmel, ösztönökkel. És nem gondolkodik. Csak cselekszik. És érez. Gyönyörűségeseket. Boldogságosakat. Testileg, lelkileg.

Igen, néha az általam nagyrabecsült agyat is félre kell tenni. Hadd tegyék a „dolgok” velünk, amit csak akarnak. Az emberi agy sokszor téved, sokszor túlkombinál. A „dolgok” nem tévednek.

Aztán az ember napokig már gondolkozhat a történteken. És ahányszor csak rágondol – mert én sokszor -, mindig mellbeveri a történések természetessége és spontaneitása.

Régen mindig lebecsültem a „dolgokat”. Mert az általam nagyrabecsült agyra is befolyással birtak. És az agyam nem akarta a kontrollt kiengedni a kezéből … Hát végre most eleresztette. Ennek is itt volt már az ideje. A változás útján megint egy ugrás, nem lépés volt.

Kezdem becsülni a „dolgokat”. És szeretni, tisztelni őket. -mosoly

Ez az id hatalma. És az egonak szerzett élvezete. Szegény superego … pedig harcolt keményen. De esélyese sem volt. A „dolgok” gyorsan elküldték melegebb éghajlatra A fél lába még most is ott van. Maradjon is csak ott. Főleg ezen a téren. Eleget élősködött már rajtam. Eleget szorongatta a nyakamat kőkemény kézzel …

Szeretem a „dolgokat” -mosoly Nem is tudom, hogy nevezzem őket. Nevezhetném akár egy sz betűs szóval is. Bár azt már annyiszor használtam életemben, hogy szinte elkoptattam magam előtt. Viszont azok teljesen más érzések voltak. Ehhez képest. Nagyon sokszor gondoltam már azt, hogy szerelmes vagyok. Na, lehet, hogy ezt is át kell egy kissé értékelni? -hum Mert ilyen – békét adó – szerelem még soha nem volt a lelkemben. Mindig csak az a görcsös, veszett fúriaként birtokolni akaró fajta … Van az a mese a madárról … (azt hiszem, hogy Oscar Wilde irta. Na majd utánanézek.) Most értettem meg teljesen.

Mai Napsugár:

Eddig az ember magával a természettel küzdött; mostantól a saját természetével kell megküzdenie.
Gábor Dénes

Nekem már a természettel szinte nem maradt harcom, azt már megvivták helyettem. De a saját természetemmel még van dolog bőven. Viszont a meccsben már én állok vezetésre -mosoly